Budapesten egész alakos festőszobrok elenyésző számban találhatóak, így ez az alapján nem lehet semmiféle következtetést levonni sem a festők ismertségére, sem a jelentőségükre vonatkozóan. 
 
A Duna-korzón, az InterContinental szálloda előtt látható az utóbbi években egyházi és történelmi alkotásaival újra felfedezett, az idei Szent István-terem felújítása kapcsán is a figyelem középpontjába került Roskovics Ignác (Szalók, 1854. szeptember 28. – Budapest, 1915. november 29.) életnagyságú szobra. Kolodko Mihály 2014-ben felavatott ötletes alkotása a festőt éppen alkotás közben jeleníti meg, festőállvánnyal, ecsettel, vászonnal, a kezében cigarettával. A készülő mű pedig nem is lehetne más, mint az innen kitárulkozó városkép, a Lánchíd látképe. Szellemes megoldásként, a lábánál lévő táskán olvasható a festő jelentőségének összefoglalása.
 
Roskovics Ignác 2014-ben felállított szobra a Duna-korzón, Kolodko Mihály alkotása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
A Petőfi-hídtól a XI. kerület központjába haladva láthatjuk, amint palettájával áll a Badacsony festője, Egry József (Zalaújlak, 1883. március 15. – Badacsonytomaj, 1951. június 19.) egész alakos szobra, Marton László 1980-as műve az Irinyi József és az Egry József utcák kereszteződésénél kialakított téren. 
 
Egry József egész alakos szobra a XI. kerületben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
A festőemlékművek tekintetében egyértelműen megállapítható, inkább a mellszobrok és emléktáblák dominálnak. Előbbiek jelentékeny csoportja található a Margit-szigeten. A művészek ihletadó helyeként elhíresült zöld terület egykori önálló, déli csücskét nem véletlenül nevezhették Festő-szigetnek, amelyet az 1876-ban elkészült Margit híd építésével párhuzamosan, 1872 és 1875 között feltöltéssel csatoltak a szigethez. 
 
Ma a Művészsétányon, hozzávetőlegesen a domonkos és ferences kolostorok romjai, illetve a Nagyszálló között, hét jelentős festő mellszobrát tekinthetjük meg. Közülük a romantikus realista festőfejedelem Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, 1900. május 1.) talán a legszélesebb körben népszerű festő: az ismertségét Dallos Sándor A nap szerelmese és az Aranyecset című kétkötetes regénye is növelte. Madarassy Walter 1951-ben róla készített mellszobrát a sétány 1966-os kialakítására hozták át a Városligetből, akárcsak másik két festőszobrot. 
 

Munkácsy Mihály mellszobra a Margit-szigeten (Fotó: Ifjúsági Magazin, 1974. április 1.)
 
A művészdinasztia- és nagybányai művésztelep-alapító, a plein air festészet kiemelkedő mestere, Ferenczy Károly (Bécs, 1862. február 8. – Budapest, 1917. március 18.) mellszobra Tar István (1959), az alföldi iskolához tartozó és a posztnagybányai stílust képviselő Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878. január 9. – Budapest, 1957. január 4.) büsztje pedig a közeli barátja, Pásztor János (1951) alkotása. 
 
Zichy Mihály szobra 1966-ra készült el  (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.): a grafikáival, irodalmi művekhez ( Arany-balladák, Madách: Az ember tragédiája) készült illusztrációival új korszakot nyitó, a cári udvarban dolgozó, a grúzok által is nemzeti festőként tisztelt romantikus alkotó büsztjét Kocsis András készítette. Ekkor avatták fel Pátzay Pál portréját az expresszív Dózsa-ciklus mesteréről, Derkovits Gyuláról (Szombathely, 1894. április 13. – Budapest, 1934. június 18.) is. 
 

Zichy Mihály büsztje a Margit-szigeti Művészsétányon (Fotó: Ifjúsági Magazin, 1974. április 1.)
 
A zebegényi tájképeiről ismert posztimpresszionista Szőnyi István (Újpest, 1894. január 17. – Zebegény, 1960. augusztus 30.) arcmását 1967-ben formázta meg Sóváry János, 1972-ben pedig Borsos Miklós a XIX. század legjelesebb magyar egyéniségeit megörökítő portréfestő Barabás Miklóst (Márkosfalva, 1810. február 10. – Budapest, Ferencváros, 1898. február 12.) ábrázoló szobrával egészült ki a festőpanteon. 
 
Sajnos Schaár Erzsébet 1974-es műve a Nyolcak köréhez tartozó Kernstok Károlyról (Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 10.) 1990-ben eltűnt. 
 
Viszont itt áll a művészettörténész Lyka Károly (Pest, 1869. január 4. – Budapest, 1965. április 30.) szobra, aki fiatal korában festőként és restaurátorként is tevékenykedett. Pátzay Pál 1977-es eredeti művét 1997 októberében lopták el, ezt pótolták hamarosan a ma látható másolattal.  Természetesen az itt látható szobrok nem tükröznek minőségi sorrendet, esztétikai minősítést. A főváros más pontján látható mellszobrok, domborművek szintén jelentős festőknek állítanak emléket. 
 
A magyar festészet történetében kiemelt jelentőségű a festőtanoncok törzshelyeként elhíresült, korábban a Mintarajztanodához, jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozó, VI. kerületi Epreskert. A magyar festőoktatás két, romantikus és akadémikus irányvonalat képviselő megteremtője, Lotz Károly (Bad Homburg vor der Höhe, 1833. december 16. – Budapest, 1904. október 13.) és Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Cinkota, 1910. augusztus 21.) kapott itt emléket. Lotz egykori műterme falán elhelyezett, medaillonban megformázott bronz fejdomborművét Stróbl Alajos készítette 1905-ben. Székely Bertalan 1936-ban felavatott mészkő szobra Osváth Imre, Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványának munkája.
 
A Kodály körönd két MÁV-bérházának falán található festőemléktábla. A Majális és a Lilaruhás nő alkotója, a magyar plan air festészet megteremtője, Szinyei Merse Pál (Szinyeújfalu, 1845. július 4. – Jernye, 1920. február 2.) arcképének Borsos Miklós által jegyzett bronz domborművét a névadó utca 2. számú házának (Andrássy út 88–90. – Kodály körönd 3.) falán 1872-ben avatták. A Kodály-házként ismert Andrássy út 87–89. számú alatti házon pedig másik egykori lakója, a Szentendréhez kötődő Barcsay Jenő (Katona, 1900. január 14. – Budapest, 1988. április 2.) kapott domborműves emléktáblát. Szász György 1998-ban készült munkája Barcsay 1949-es önarcképét teremtette újjá, amely – igazi kreatív megoldásként – egy vasbeton acéldarabokból hajtogatott arc benyomását kelti. 
 
A Stefánia parkkal átellenben, a Zichy Géza utca 10. szám alatt a nemzetközi szinten portréfestőként világhírű, Londonba települt, az angol arisztokrácia tagjait is megörökítő László Fülöp Elek (Pest, 1869. április 30. – London, 1937. november 22.) 1990-ben állított domborműves emléktábláján a festő önarcképe látható. A művész 1897-ben a saját maga számára műteremháznak építette Gyalus Lászlóval a neogótikus-historizáló-eklektikus „lovagvárat”, ahol később Molnár Ferenc és Bajor Gizi is lakott. 
 
A Dózsa György út 84. szám alatti ház Benczúr utcai oldalán, az utca torkolatánál az utca névadójának, Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány [ma Benczúrfalva], 1920. július 16.) emléktábláját láthatjuk. Marosits István 1996-ban felavatott kompozícióján a történelmi festményeiről ismert, a historizmus stílusát képviselő mester portréjának hátterében egyik főműve, a Vajk megkeresztelése című festményének domborműve áll.
Szőnyi István mellszobra a Markó utcai gimnázium bejárata mellett kapott helyet (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
A Margit-szigeten már látott művészek közül Munkácsy Mihály hiteles és hatásos mellszobrát Pásztor János mintázta 1906-ban: a Fészek Művészklub emeleti előterében tekinthető meg. Derkovits Gyula Népszínház utca 18. szám alatti arcképdomborműves emléktáblája a művész egykori lakóházán Csontos László 1965-es munkája. A Baross u. 21. szám alatti egykori háza falán Szőnyi István 2009-ben kapott arcképdomborműves emléktáblát – készítette: Buda István. Szőnyi mellszobra a Markó u. 18–20. szám alatti Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium bejáratánál Varga Imre alkotása. Eredetileg 1973-ban a Bolyai János Textilipari Szakközépiskolában avatták fel, 1978-ban helyezték át a jelenlegi helyére.
 
Szőnyi István arcképdomborműves táblája a Baross utca 21. számú ház falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
Az Október 6. utca 3. szám alatti szülőházán, a Sas utcai átjáróház udvarában áll a Nyolcak egyik alapítója, a Párizsban és Szentendrén élt Czóbel Béla (Budapest, 1883. szeptember 4. – Budapest, 1976. január 30.) 1983-ban avatott bronz mellszobra – az alkotója Varga Imre. 
 
Czóbel Béla mellszobra, Varga Imre 1983-as alkotása a Sas utcai átjáróház udvarában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
A Markó utca névadója a romantikus tájképfestő, id. Markó Károly (Lőcse, 1791. szeptember 25. – Villa di Lappeggi, Itália, 1860. november 19.): a 26. szám alatti ház falán rá emlékeztet Kerényi Jenő 1941-es domborműves emléktáblája. 
 
A romantikus tájképfestő, idősebb Markó Károly emléktáblája a róla elnevezett utcában, a 26. számú ház falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
A Lehel Csarnok mögött, a hazai avantgarde vezéregyénisége, Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) egykori lakóházán, a Bulcsú utca 21/a szám alatt Borsos Miklós domborműves emléktáblája látható. Eredetileg 1980-ban a festő nevét viselő angyalföldi gimnáziumban állították fel. A nemrégiben lezajlott iskolaösszevonást követően, 2014-ben került jelenlegi helyére. 
 
A Margit-sziget és a pesti oldal összképét tekintve a festők mellszobrai és domborművei száma tekintetében Buda elmarad. A legismertebb a Napút-festő Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, 1919. június 20.) emléktáblája és domborműve a művész Bartók Béla u. 36–38. szám alatti lakóházán, Lisztes István 1976-os kompozíciója a festő önarcképe alapján. 
 
A Csontváry Kosztka Tivadart ábrázoló dombormű a Bartók Béla út 36–38. számú ház falán a festő önarcképe alapján készült 1976-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
A Krisztinavárosban Aba-Novák Vilmos (Budapest, 1894. március 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.) keretes féldomborműve a művész Zsolt utca 7. szám alatti házán Paulikovics Iván ötletes alkotása 2004-ből. Pasaréten pedig a Pasaréti út 77. szám alatti lakóházán Pór Bertalan (Bábaszék, 1880. november 4. – Budapest, 1964. augusztus 29.) 1969-es emléktáblája, Mészáros Mihály domborművével. A Budakeszi határában lévő, jelenleg a fővároshoz tartozó Korányi Intézet B épületének halljában pedig az itt kezelt Derkovits Gyula domborműve, Boldogfai Farkas Sándor munkája, illetve az itt elhunyt Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.) emlékmozaikja, Bálint Endre alkotása. 
 
Egészen különleges alkotás Paulikovics Iván 2004-es, Aba-Novák Vilmost ábrázoló féldomborműve a művész egykori krisztinavárosi, Zsolt utcai házának falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
 
Az összegzés aprópóját adó Magyar Festészet Napját 2002-től kezdődően a Munkácsy-díjas festőművész, Bráda Tibor javaslatára tartják meg. Október 18-a ugyanis az evangélista Szent Lukács napja, akit nemcsak az orvosok, hanem a festők védőszentjeként is tisztelnek. A katolikus hagyomány szerint ő az alkotója a római Santa Maria Maggiore-bazilika Mária-képének és a częstochowai Fekete Madonna-ikonnak.
 
Nyitókép: Roskovics Ignác szobra a Duna-korzón, Kolodko Mihály alkotása 2014-ből (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)