Budapesten sok olyan szobor van, amelyhez valamilyen szokás, legenda kötődik. Az egyik ilyen az 1937-ben felállított Hadik András-szobor. Mielőtt azonban a szoborállítás és a legenda történetére rátérnénk, ki kell térnünk arra: ki is volt Hadik András?

Gróf futaki Hadik András Mária Terézia tábornagya volt, sőt 1774-től haláláig, 1790-ig az Udvari Haditanács vezetője, azaz a birodalom legfőbb katonai vezetője volt. Egész életében hivatásos katonaként szolgált, azt követően, hogy 22 évesen 1732-ben belépett a hadseregbe annak ellenére, hogy a szerzetesi pálya vonzotta igazán. A fiatal huszártiszt nagyon gyorsan emelkedett a ranglétrán, hiszen 1744-től ezredes és 1747-től vezérőrnagy, 1759-ben már lovassági tábornok. Mindeközben többször volt egyes tartományok, így például Erdély kormányzója, aki letelepítette a bukovinai székelyeket. Nem csak katonai kérdésekkel foglalkozott tehát, erre jó példa, hogy ő javasolta elsőként hivatalosan a jobbágyrendszer jogi eltörlését.

Hadik András mint a Habsburg Birodalom legmagasabb rangú katonája, Georg Weikert 1783-as festményén

Szolgálati ideje alatt a Habsburg Birodalom két jelentős háborút is vívott, hiszen 1740 és 1748 között zajlott az osztrák örökösödési háború, majd 1756 és 1763 között a hétéves háború, amely nemcsak Európára, hanem több földrészre is kiterjedt.

A háborúk a tehetséges hivatásos katonák számára gyors előrejutást garantáltak. Hadik András kétségtelenül tehetséges volt, nemcsak a harcban, hanem a hadsereg irányításában is, ami miatt köznemesi származása ellenére is magasra tudott emelkedni. Mindemellett nevéhez fűződik minden idők legnagyobb „huszárcsínye”, ami a hétéves háború egyik leghihetetlenebb katonai akciója. Hadik és az általa vezetett két ezred 1757 októberében 450 kilométerre behatolt az ellenséges porosz területekre és elfoglalta, majd megsarcolta a porosz fővárost, Berlint. Nem a város elfoglalása volt a célja, mert a sarc (aminek része volt a legenda szerint két tucat finom, Berlin címerével díszített női kesztyű Mária Terézia részére) kifizetése után távozott, de ez mégis nagy lyukat ütött a porosz önbizalmon. A merész vállalkozás jutalma a Mária-Terézia rend és később a grófi cím.

Mária Terézia királynő kedvenc huszártábornokának a szobrát 1937. április 29-én, azaz 85 éve leplezték le a budai Várban. A szobrot ifj. Vastagh György készítette, és a Budapesti Szemle 1937. évi 3., azaz 246. számában így mutatták be:

„Gróf Hadik András természethű, naturalisztikusan mintázott paripán ül. Alkotója nem tagadta meg, hogy a Mezőgazdasági Múzeum számára hosszú sorát alkotta az életteljes lószobroknak, melyeknek céja nem a művészi alakítás, hanem a ló különböző fajtáinak tökéletes bemutatása volt. Most is létező lovat mintázott meg nyugodt állásban, lelkiismeretesen, az összes részletek világos feltüntetésével és erre a ménre ültette fiatalos külsejű, gárdista jellegű Hadikját. Barokk ruhájában olyan, mint egy érccé vált bandérium-alak. Az öltözék, a lószerszám s a felszerelés összes aprólékosságait is hűen ábrázolja a művész. Mindez azonban legkevésbbé sem bántó, mert a szobor csak életnagyságú, kis téren áll, jellege nem nagyvonalú.”

A szobrot az egykori Hadik-huszárok kezdeményezésére állították fel a Várban az Úri utca és a Szentháromság utca találkozásánál lévő kis téren. Természetesen nem Hadik András XVIII. században élő katonái kezdeményezték a szobor állítását, hanem a tábornagy nevét viselő, és az I. világháború végéig létező egykori volt cs. és kir. 3. huszárezred tisztjei és altisztjei.

A szobor felavatása (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A szobor avatására kivonult az akkori országvezetés, Horthyval az élen. Az avatóbeszédet Csermey-Schneidt Gyula nyugalmazott tábornok, a 3. Hadik András huszárezred utolsó háborús parancsnoka mondta, és egyben átadta az ezred régi zászlóját az utódezrednek, a nyíregyházi Hadik-ezrednek, valamint a tábornok kardját a Hadtörténeti Múzeumnak. Az avatóbeszédben Csermey-Schneidt Gyula a szoborállítás célját az alábbiakban jelölte meg:

„E lovasszobor célja, hogy megörökítsük hősi halottaink emlékét s hogy maradandó emléket állítsunk örökös, nagy és dicső ezredtulajdonosunknak, gróf Hadik András tábornagynak és végül, hogy hirdessük ezredünk dicső múltját és történelmét.”

A szobor talapzatában elhelyezték a 3. huszárezred azon tagjainak nevét, akik az ezred felállítása, azaz 1702 óta elestek a különböző háborúkban.

A szobor tehát a magyar huszárságnak és a legendás tábornoknak kívánt emléket állítani, és azt az 1950-es években sem mozdították el a helyéről.

A Hadik-szobor 1952-ben (Fotó:Fortepan/Képszám: 32771)

A szobor az 1950-es években viszont egész más miatt lett a budapesti diákság körében igencsak népszerű.

Ekkor a Budapesti Műszaki Egyetemnek, a BME-nek volt egy kollégiuma a Várban, ahol leginkább a villamos kar hallgatói laktak. A ballagási szokások közé került be az a „hősi tett” hogy a Hadik szobor lovának heréit kifényesítsék.

A szokás eredetét Kovács Emőke történész a Magyar Hírlap 2010. április 3-i számában pedig így mesélte el:

„A Schönherz kollégiumi ballagási hagyományok kialakulása az 1950-es évek közepére tehetők. Az akkori, diákotthonos években a végzős kollégisták budavári felvonulással és vidám ballagással búcsúztak a vári diákotthontól. A végzős villamosmérnök kollégisták úgy igyekeztek emlékezetessé tenni búcsúzásukat, hogy a vári ballagás napján, a Hadik szobor lovának „golyóit” szidollal fényesítették meg.”

A művelet nem egyszerű, hiszen a szobor egy ember magas talapzaton áll, azaz fel kell oda mászni, tehát nem olyan, mint például Anonymus szobra a Városligetben, amelyet a földön állva is meg lehet simogatni. A Hadik-szobor ma is ott áll a Várban, egyrészt segíti a mérnökhallgatókat, másrészt emlékeztet mindenkit azokra a katonákra, akik a különböző háborúkban estek el, és természetesen emléket állít a legendás tábornoknak.

Nyitókép: Hadik András szobra 1937-ben, a felavatás után (Fotó: Fortepan/Képszám: 160940)